Fogszuvasodás

A fogszuvasodás egy olyan romboló folyamat, mely a fogzománc roncsolódásával jár, és kezelés nélkül egyre beljebb, a fogbél felé halad.

A fogszuvasodást elsősorban baktériumok okozzák, melyek a szénhidrátokat lebontják, a folyamat közben sav termelődik, mely károsítja a fogzománcot. Egy idejében történő kezelés, a megfelelő fogtömés ezt a folyamatot képes megállítani és a fog egészségét helyreállítani.

Amikor a fogszuvasodást észleli a páciens, akkor érdemes a lehető leghamarabb fogászati kezelésen részt venni, hiszen ilyenkor mindenképpen fogtömés szükséges, ugyanis a fogszuvasodás a kezdeti stádiumban még visszafordítható.

Amennyiben a szuvas fog nem kerül kezelésre, ha a lebomlott rész helyére nem kerül fogtömés, akkor a szuvasodás tovább terjed, tovább rombolja a fog szerkezetét, ami először még csak fájdalmat okoz a páciens számára, később gyulladás is kialakulhat, majd a fog elvesztésével járhat. Ennek megelőzése érdekében érdemes a fogtömés elkészítését kérni még a folyamat elején.

A fogszuvasodás ép fogágy esetében a zománcon alakul ki, általában mély barázdák esetén a nehezen tisztítható részeken. A fogíny visszahúzódása révén a fogszuvasodás a gyökéren is kialakulhat, vagy a dentin részen, amikor fogzománc és a cement nem találkozik a fognyakon. Minden esetben igaz az, hogy a fogtömés megakadályozza a tovább terjedést, és a további romboló folyamatok megelőzhetők.

A fogtömés típusai különbözőek, általában a fogszuvasodás elhelyezkedése és mértéke határozza meg, hogy mely fogtömés típus kerüljön alkalmazásra.

Fogszuvasodást elősegítő tényezők

A fogszuvasodás kialakulásában igen nagy szerepe van a táplálkozásnak, hiszen a táplálék biztosítja a szájüregben lévő baktériumok életfeltételeit.

A tápanyag minősége, mennyisége és fizikai tulajdonságai egyaránt befolyásolják a fogszuvasodás kialakulását, ennek tudatában azt meg lehet előzni, illetve a fogszuvasodás kezdeti stádiumában javasolt a fogtömés elkészítése, ezzel megelőzve a továbbterjedést.

A szénhidrátok erősen befolyásolják a fogszuvasodás kialakulását, ezek közül is a répacukor és a fehér pékáruk fogyasztása a legveszélyesebb, gyakran ez az oka a későbbiekben a fogtömés szükségességének.

Ezzel ellentétben, a megfelelő mennyiségű fehérje fogyasztása ellenállóvá teszi a fogakat a fogszuvasodással szemben, ezért ezek fogyasztása javasolt, elképzelhető, hogy ezzel a módszerrel a fogszuvasodás, illetve a fogtömés szükségessége megelőzhető.

A megfelelő mennyiségű vitamin fogyasztása befolyásolja a fogak fejlődését, az ásványi sók pedig nagy szerepet játszanak a szöveti anyagcserében, melyek a fogak előtörése után is érvényesülnek. Fogak tekintetében legfontosabb ásványi anyag a kalcium és a foszfor.

Az időtényező is meghatározó lehet a fogszuvasodás kialakulásában, ezért a szénhidrátok fogyasztását követően, főként az édességek után, nélkülözhetetlen a fogmosás. Megfelelő szájápolás révén a fogszuvasodás megelőzhető, de a már kialakult fogszuvasodás mindenképpen fogtömés kezelést igényel.

A fogszuvasodás története

A fogszuvasodás napjainkban népbetegség, nagyon magas százalékban fordul elő már a fiatalok körében is, ezért van óriási jelentősége a megelőzésnek, a rendszeres fogászati szűrésnek, valamint az időben történő fogtömés alkalmazásának.

A fogszuvasodás több évezredes betegség, elterjedése szorosan összefügg a szénhidrátok fogyasztásával. Már több ezer évvel ezelőtt is voltak törekvések a megfelelő fogtömés létrehozására, hiszen a szuvas fog mindig is problémákat okozott.

A 18. században vált elfogadottá az a tény, hogy a fogszuvasodás okozója a cukor és a szénhidrát fogyasztás, és ebben az időszakban hozták létre az első ólom alapú fogtömés anyagokat.

Hosszú ideig a szuvas fogak ólom vagy arany alapú fogtömés által lettek kezelve, ám az arany fogtömés kevés ember számára volt megfizethető, igen kevesen engedhették meg maguknak, így a szegényebb emberek számára vagy az ólom fogtömés jelentette a megoldást, vagy egyáltalán semmilyen fogtömés nem került a fogüregbe, ami azután borzalmas szövődményekkel járt.

A 19. század első felében került kifejlesztésre az amalgám alapanyagú fogtömés, mely ezüstreszelék és higany összetételű volt. Az amalgám fogtömés elterjedése igen gyors volt, mivel ez a fogtömés olcsó volt, és így azok is tudták kezeltetni fogaikat, akik számára az arany fogtömés megfizethetetlen áron volt.

Amalgám fogtömés a mai napig használatban van, bár ma már kevesen használják, mert sötét színe miatt nem túl esztétikus, valamint a nehézfémek jelenlétére nagyon sok ember allergiás tüneteket mutat.

Napjainkban az esztétikus fogtömés, a fog színével megegyező fogtömés típusok a legnépszerűbbek, ezek révén úgy lehet felépíteni a fogakat, hogy az színben és formában teljesen hasonló legyen az eredeti foghoz.